Muci mami meséi - verses mesekönyv sorozat

2014.12.22.

Muci mami meséi - verses mesekönyv sorozat

Ujvári Ilona verses mesesorozata 11 kisebb kötetből áll.
Ezekből 3 verses mese, 8 pedig gyermekverseket tartalmaz – nem csak gyerekeknek. Ilona felajánlotta a Roma Clubon keresztül, hogy a mesesorozatot eljuttassuk az olvasók felé, hiszen ma már nem lehet könyvesboltokban megvásárolni.
Köszönjük Muci mami!

Hiszen szándékom volt visszaidézni általuk azt a már mindinkább letűnő korszakot, amikor még a szülők egy-egy meghitt órán kicsinyeikkel együtt merültek el a mesék világában, feledve – akár csak percekre is – a mindennapok gondjait, és nem utolsó sorban ezzel is szorosabbá fűzve a családi kapcsolatokat.

A köteteket itt olvashatod:

1. Csillagporos álomképek

2. Ha el nem ültethetem

3. A lombok meséje

4. Ha Ők segítenek

5. Fátyoltánc

6. Szállj, repülj a tűzmadárral

7. A baba álma

8. Még mindig él

I. Pöttömke, Pamacs és az öreg portás története

II. Pesti nyaralások

III. Hevesi vakáció

Mielőtt azonban bárki visszarettenne e rímekbe szedett kötetektől, sietek leszögezni: nem mondókákkal zsúfoltam tele könyveimet, s a versekben felvillanó életképek, rövidke mesék egyaránt hordoznak rejtett üzeneteket bármely korosztály számára 3-tól 103 évesig.

Első könyvem a „Pöttömke, Pamacs és az öreg portás története” volt, melynek megírására gyermekkorom első, és mindmáig meghatározó irodalmi élménye: Fazekas Anna „Öreg néne őzikéje” c. műve alapján adtam a fejem.

A „Pesti nyaralások” és a „Hevesi vakáció” c. kötetek gyökerei saját „hajdanvolt” élményeimből táplálkoznak, nem hagyva teret még az írói fantáziának, vagy költői túlzásoknak sem, remélve, hogy nem csupán hiú ábránd: azért ezek a történetek is érdemesek a figyelemre…!

A 8 gyermekvers kötet mindegyikének más-más a témaköre.

Az első, a „Csillagporos álomképek” a gyermekek világát idézi meg, ahogy ennek folytatásaként a hetedik „A baba álma” c. kötet is, mely azonban elvezet a cirkuszok s a régi mesék birodalmába is, de már egészen új, sokkal „maibb” megközelítésben.

A második „Ha el nem ültethetem…” és a hatodik „Szállj, repülj a tűzmadárral!” címűek szintén erősen személyes ihletettségű kötetek, s egyikben a természethez fűződő, a másikban pedig emberi kapcsolataim élményei kaptak helyet.

Ám ez se ijesszen el senkit, hiszen egyetlen olyan könyvem sincs, melyben ne önmagam adtam volna tiszta szívvel és nagyon sok szeretettel!

Vagyis ezek sem rosszabbak a többinél…

A harmadik „A lombok meséje” a természeti, míg a negyedik „Ha ők segítnek…” című kötet versei a vidéki környezetben fellelhető élmények megismerésére csábítanak.

Az ötödik, a „Fátyoltánc” távoli tájakra kalauzolja el olvasóit, s végül a nyolcadik „Még mindig él!” címmel mindennapjaink visszás jelenségeire is ráirányítja már a figyelmet.

A témaköreikben tehát eltérőek a könyvek, néhány vonatkozásban azonban kivétel nélkül azonosak:

író és olvasó, vagy felolvasó és hallgató közvetlenebb kapcsolatának megvalósulása érdekében személyes hangvételű ajánló vezet be és utószó zár le minden kötetet, ami talán csak jelentéktelen formai jegynek tűnik, mégis úgy hiszem, hogy ezek is segíthetnek megnyerni az olvasók bizalmát, erősebb kötődését a könyvek tartalmi mondanivalójához.

Azonos szemléletűek a kötetek abban is, hogy témakörüktől függetlenül üzeneteik révén segíthetnek a felnövekvő nemzedék életszemléletének alakításában, világunk s mindennapjaink valós értékeinek megismerésében, így mintegy észrevétlen útmutatóként érték-rendjük és kapcsolataik formálásában – valamelyest hozzájárulva ezzel későbbi harmonikusabb, tartalmasabb életminőségük kialakításához.

Valamennyi kötet verses formában íródott abban a hitben, hogy talán nem járok rossz nyomon, ha úgy vélem: a gyerekekben ösztönösen máig is él még a rímek és rigmusok iránti természetes ősi igény.

Ezt a meggyőződésem erősítik azon keserű tapasztalataim is, mikor – jobb híján – olykor akár reklámversikéket hallok tőlük szajkózni!

Bízom abban, hogy köteteimmel sikerül majd ezen igényeiket kielégítenem, s a választékot némileg javítanom!

Nem volt mellékes szempont számomra, hogy a versek hangvétele, nyelvezete egyaránt közelálló legyen a mai olvasókhoz!

Verseim tehát nem veretes irodalmi hangzásúak, mégis fontos törekvés volt részemről, hogy ennek ellenére választékos szóhasználattal segítsem a mind újabb nemzedékek szókincsének, ezzel pedig önkifejezési eszköztáruk bővülését.

Ugyanígy fontos célként tűztem magam elé a legkülönfélébb verselési módok alkalmazásával – ezen keresztül bemutatásával – e lírai műfaj igen széles eszköztárának megismertetését, újbóli megkedveltetését mind a legifjabb, mind pedig az idősebb generációk körében.

E forma választása részemről tehát nem volt sem véletlenszerű, sem pedig öncélú vállalkozás, hanem több-kevesebb tehetségem szerinti igyekezet annak biztos tudatában, hogy mily sokat veszítenek azok, akik ismeretek hiányában, szándékkal vagy kényszerűségből lemondanak a költészet csodaszép és sokszínű világának felfedezéséről.

Nagyon bízom abban, hogy mesesorozatom által némileg sikerül nekem is hozzájárulnom e nagyon bensőséges és rendkívül gazdag, ám korunkban oly méltánytalanul mellőzött műfaj rangjának visszaállításához, olvasói táborának bővítéséhez!

Ezekután pedig nem maradt más teendőm, mint hogy e könyvsorozathoz nagyon kellemes szórakozást kívánjak minden kedves régi és új olvasómnak!

Sok-sok szeretettel:

                     Mucì mamì, azaz Ujvári Ilona

vissza

Hozzászólások