A közösségünk lehetne a védőfaktor

2015.11.03.

A közösségünk lehetne a védőfaktor

Eltelt egy év! A mindenki által kedvelt és szeretett barátunk már egy éve elment. És azon gondolkodom, hogy miért nem kezdődött el a közösségünk megerősítése? Mi kell ahhoz, hogy feleszméljünk, hogy együtt vagyunk csak erősek, közösen tudunk vigyázni egymásra? Vadászi Bálint egy évvel ezelőtti írását ajánlom újra figyelmünkbe. Az Isten áldása legyen veled Rudi!

2014. november 03. - bvadaszi


Valamikor réges-régen, amikor még működött egy-két helyen cigányklub, középiskolásklub, illetve a Roma Parlamentben és más helyeken is voltak közösségi események, akkoriban ismertem meg Rudit. Nem voltunk túlságosan közeli barátok, de ha találkoztunk, akkor tudtunk akár órákig is beszélgetni. Főleg a zenéről (na meg persze nőkről). Mindig éreztette velem, hogy tisztel, mert  volt egy közös pont, a gitár, amin tudtam  olyan akkordokat mutatni, ami nagyon tetszett neki. Mindig elmondta, hogy ezeket idővel, egyszer meg fogja tanulni tőlem...

Azt is tudta, hogy én is nagyon tisztelem. Úgy tudott a gitárral harmóniát teremteni, amit én sosem tudtam – ezért volt ő a zenész és nem én…

Akármikor találkoztunk, és ha ott volt egy gitár, mindig ugyanonnan folytattuk a beszélgetést: ő is mutatott valamit, én is mutattam valamit a gitáron. Közben beszélgettünk, nevetgéltünk és néhány szó esett a családról, tervekről vagy problémákról.

Régóta nincsenek közösségi helyeink. Nincs hol találkozni. Eltűntek azok a „terek”, ahol csak úgy, kötetlenül, lazán, mindenféle elvárás nélkül összejöhetnénk, és csak az lenne a fontos, hogy együtt legyünk, beszélgessünk, együtt nevessünk. Hogy is volt ez régen? Összejártunk a cigányklubokban, a különböző szervezetek programjain, aztán a nyarat a táborokban töltöttük, ahol együtt voltunk éjjel-nappal. Persze, hogy tudtunk egymásról mindent.

Valami történt miközben felnőttünk és nekünk is gyerekeink lettek. Beszivárgott a „politika” és más, minden fölösleges hülyeség az életünkbe. Különböző „vezetők”, "politikusok", meg fontos(kodó) emberek jól megvezettek minket és elvárták, hogy álljunk valahova – balra vagy jobbra, eléjük vagy mögéjük. Belopták az életünkbe az ilyen szavakat, mint „politika”, „pályázat”, „projekt”, „teamwork”, „network” stb. stb., miközben szépen lassan látens módon felcimkéztük egymást.

Milyen szörnyű, hogy azokkal, akikkel réges-régen együtt terveztünk, álmodoztunk, már nem is beszélünk, nem találkozunk. Milyen szörnyű, hogy nincsenek közösségeink, nem járunk össze, nem tudunk egymásról semmit.

És milyen szörnyű, hogy ha elmegy valaki közülünk, akkor eszmélünk rá, hogy milyen fontos lenne a közösség. Milyen jó lenne tartozni valahova, valakikhez.

Nem árulok el nagy titkot, több tanulmány és kutatás is bizonyította már, hogy az a társadalom, az a csoport, vagy falu stb., ahol közösségi életet szerveznek, az védőfaktor az egyén számára. Ahol KÖZÖSSÉG van, ott az emberek, egészségesebbek, nyitottabbak, jobb az életminőségük ezáltal tovább élnek!

Nekem nagyon hiányzik egy olyan hely, ahol mi, romák/cigányok (és nem cigányok) összejöhetnénk és minden kötöttség nélkül beszélgethetnénk. Egy olyan hely, ahol ne legyen politika és semmi sallang, pusztán azok lehessünk újra, akik voltunk/vagyunk. Egy olyan hely, ami közösségi szerepe miatt védené tagjait.

Ezúton kérlek benneteket, szervezzünk közösségeket újra! Legyenek közösségi helyeink, ahová azért megyünk, mert ott jó együtt lenni, ahol a gyerekeink is megismerhetik egymást…

Én szívesen ajánlom fel segítségemet.

Balogh Rudi volt az egyik főszereplője a Vespa című filmnek, saját szerzeményű zenéjét Ő énekelte.

Május 24-én este 8 órakor vetítik az Odeon Moziban Groó Diána Vespa című alkotását, amely az egyetlen roma témájú nagyjátékfilm volt a 41. Magyar Filmszemlén. A rendezőnő szerint “nem roma filmet készítettem, hanem olyan mozit, amely emberi sorsokat mutat be”. A film számos meghívást kapott nemzetközi fesztiválokra. Groó Diána szeretné megmutatni külföldön, hogy nem feltétlenül mindenki úgy gondolkodik Magyarországon a roma témáról, mint az a Marian Cozma meggyilkolásáról szóló Szíven szúrt ország-ból kiderül. Balogh Rudi, a film egyik főszereplője előadott nekünk egy dalt, a vele készült interjúban pedig a főszereplő kisfiút dicséri, aki színészi teljesítményéért különdíjat kapott.

“A Vespa című film főszereplője egy 12 éves kisfiú, aki történetesen roma származású – nyilatkozta honlapunknak Groó Diána. – A célunk az volt, hogy a közönség és a társadalom elsősorban egy kisfiú történetét lássa, aki az álmai megvalósulásáért útra kel, ám a magyar társadalom nem érett meg arra, hogy mindebben segítségére legyen. Olyan filmet akartunk csinálni, ahol egyértelmű, egy gyerek álmaiért csak és kizárólag drukkolni lehet és kell,  és nagyon itt az ideje, hogy a társadalom elgondolkozzon, felelősségünk, hogy egyszer egy ilyen történet akár happy enddel is végződhessen. Magyarország jelen állapotában még nem tart itt, és nem képes diszkrimináció nélkül gondolkodni. Talán ez a film segít majd…”

(A cikk 2010-ben íródott)

forrás: sosinet






vissza