Dilinkó Gábor Emlékszoba átadója

2016.11.05.

Dilinkó Gábor Emlékszoba átadója

Dilinkó Gábor festőművész, forradalmár Emlékszobájának átadását és az 56-os szabadságharc cigány forradalmárjainak állított, faragott Emlékfa leleplezését tartotta meg az Újpesti Roma Nemzetiségi Önkormányzat és az „Eötvös József” Cigány – Magyar Pedagógiai Társaság november negyedikén.


Az Emlékfát leleplezte Csóka János Pál a Fővárosi Roma Önkormányzat elnöke és  és Dr. Molnár Szabolcs Újpest Önkormányzat alpolgármestere.
Az Emlékfa készítője Csóka József (Dodi)




Az Emlékszoba és az Emlékfa kitalálója
Molnár István Gábor, az Újpesti Roma Önkormányzat elnöke








Dilinkó Gábor
1929. február 8-án született a Tél utcában. Édesapja, Dilinkó Mihály lókereskedő családból származó, vándorló cigány volt, míg el nem érte őt az újpesti barakktelepen a szerelem. Édesanyjának, Kantó Annának felmenői közül többen szegkovácsok és muzsikusok voltak. Bizsu – akit nagyapja nevezett el így – nagybátya műhelyében besegített a szegkovácsoknak, először kokszot törni, majd fújtatni. A gödörben való kovácsolás helyett, Gábor inkább a piaci kereskedelembe vágyott és az Attila utcai elemi iskola után egyre többször lehetett őt megtalálni a libásoknál vagy a zöldségeseknél.

Szeretett pakolni, árut feltölteni és a kedves vevő kérésére hazasegíteni a nehéz kosarat. Amolyan utcagyerekként így minden zugot ismert a régi Újpesten. A folyamatos munkától bivalyerős, az utcákon való bunyóban kiképzett kamasz lett.

A háború utolsó napjaiban a nyilasok, mint cigányt pofozták, ezért a zűrzavaros napokban szerzett magának egy katonai kabátot, amelyért tévedésből az oroszok is jól elverték. Édesanyja korai halálakor teljesen el-árvult, rokonoknál húzta meg magát. A katonaság után a bőrgyárban dolgozott.

Egyik este az Árpád Kávéházban lecigányozták, amiért úgy leütötte az illetőt, hogy menekülnie kellett Újpestről. A Keletinél csavargott, amíg Ilona nevű barátnője be nem fogadta. Négy hónapra rá kitört a forradalom. Huszonnegyedikén a kutyasétáltatásból csak a kutya jött haza, Ilonát, pedig a Corvin közben találta meg Gábor. Mindketten ott ragadtak és Kovács Iván irányításával benzines üvegekkel dobálták az orosz tankokat. Ilona, Kócos becenév alatt vált a forradalom mártírjává. Gábor, ‘56 Cigány Bizsuja – akit Maléter őrnaggyá nevezett ki – pedig az államrend megdöntéséért állt a bíróság előtt. A fegyveres felkelésben való részvételéért halálbüntetéssel került a siralomházba.

Hajnalban, a zárkában nagy kopogásra ébredtek. Nem tudjátok mi ez? – kérdezte Gábor. Rabtársa világosította fel, hogy ácsolják a bitófát. Minden ékre hármat ütnek. Ahogy abbamaradt a kopogás, társa megjegyezte: Közülünk ma négyet akasztanak. Kegyelmi kérvényét fél év múltán módosították tizenhét év letöltendő börtönre. Az első hónapokban minden héten ájulásig vertek, „többször felvágtam az ereimet, mert úgy gondoltam, hogy jobb ha meghalok!” – emlékezett később vissza. 1966-os kedvezményes szabadulása után munkát nem kapott. Ahol pedig letagadta ‘56-os múltját, ott három munkanapon belül kiderült és kirúgták. Legtöbbször sajnálatból jutott élelemhez, és amikor már szégyellt kérni, a kukákból evett. Több tucat próbálkozás után az IKV-nál, mint háztakarító tudott megmaradni. A hetvenes években rendeződött az élete, megnősült.

‘75-ben elütötte az autóbusz, a feje is megsérült, környezete azt hitte, hogy megbolondult. Felesége, akit miatta kirúgtak a pártból – bízott benne. A tizenegy hónapos betegállomány alatt elkezdett festeni. A börtönben összetört ujjai közül az apró ecset egyfolytában kiesett a kezéből, ezért az ujjával és rongyokkal vitte fel az olajfestéket a farostlemezre. Az autodidakta festőművészre többen felfigyeltek és kiállításokra vitték a képeit. Befutott. Alkotásait Franciaországban és Amerikában is bemutatták, munkásságát a Stúdió ‘86 MTV filmen is feldolgozta. „A belső látás, az expresszivitás határozza meg Dilinkó művészetét. Érzelmi, indulati kifejezés szerint formálja át a természeti és figurális motívumokat, és bizonyos fokig belső látásától vezérelve átértelmezi azokat.


Hóviharban című képén egymás nyomába lépve, a viharnak nekifeszülve halad a hideg, havas télben egy kis csapat. A kép nem csak a természettel való küzdelmet idézi, hanem tragikus sorsszerűséget is sugall, a cigányságnak a léttel való szakadatlan küzdelmét, kiszolgáltatottságát.” – írta róla Kerék-gyártó István művészettörténész. Festményei jelentős hányadát jótékony célra ajánlotta fel, a megmaradtak árából, pedig elhunyt feleségének síremléket állíttatott.

Dilinkó Gábort a rendszerváltáskor rehabilitálták, a Corvin Bajtársi Közösség tagjává választották, nyugalmazott Nemzetőr tábornoknak nevezték ki. „Hűséges helytállásért” kitüntetést, a Szabadság Hőse-díjat, a Magyar Köztársaság Érdemrend Keresztje kitüntetést kapott. Bizsu, ma szerény körülmények között Mátyásföldön, egy otthonban él.

Pár nappal ezelőtt, ezt mondta nekem: Hogy lehetek magyar hős, amikor többek szemében csak egy koszos cigány vagyok? Még az a jó, hogy beszólni nem mernek! Mert, van itt még izom …

MOLNÁR ISTVÁN GÁBOR





Dilinkó Gábor (Bizsu) 2014-ben távozott el közülünk.








vissza