GINDURA PALA LE MULENGO DYES - Mindenszentek napjára

2015.11.01.

GINDURA PALA LE MULENGO DYES - Mindenszentek napjára

Pashol jekh dyes, so le mulengo si. Kodolenca, kon ando trupo aba nashtig te aven amenca. Shaj, pe le bersheske kaver dyesa bistras len, sar na dichon, na ashundyon, fizikalnes na hatyaras len. Thaj hoj te hodinisaras amaro dyi, len das jekh dyes jekhvar ando bersh. Memelya phabaras, rudyisaras le Devleste vash lende, kethane kidyol e familija, vorbisaras pala lende.

Me nikanak na hatyaros kado dyes... Shov bershengi somas, kanak avri ushtyadas andar lesko trupo muro papo, kon atunchi pasha phirelas leske 98-to bersheste. 32 bersha nakhle-tar katar kodo dyes, hoj krujal lesko praximasko than tordyilam, opre leske praxura, kaj adyes aba la limojrako majucho kasht tordyol thaj trajol. Kade hatyarav, trajol vi akanak muro papo. Lenge alava: "Kamav tut, muri somnali nepota!" - zhuvindes angalisaren man, na mukhen kodo, te resel man kodo patyalipe, hoj vov mulas.

Leske bimulimaske kamipesa manca ashilas, ande sa dyeseske sa momentura. Thaj amare kamipeski memelyi phabol savaxtunes, ande muro jilo. Nikanak na hatyardom mangipe, hoj te zhav andej limojra, thaj kothe te phabarav momutni memelyi angla kaverenge jakha pe kodo dyes, so ando kalendariumo le mulengo-j. Kodo naj lesko! Vov zhuvdo ashilas. Sostar? Hajkam vash kodo, ke zhanelas: kanak, sar, ande kasko jilo te shol andre leske kamipeske sumunca, kaj zhanen te baron, te ashon zhuvde.

Le mulengo dyes kodolengo trubulas te avel, kon ando trupo trajon, ba ande lengo dyi na phabol le kamipeski memelyi. Butzhene si von mashkar amende, fizikalnes zhuvde, ba chachikanes mule ando dyi. Vash lende trubuvasas te phabaras memelya thaj te rudyisaras le Devleste, lenge trubuvasas te das podarki – hoj te len sama le kamipeski zor so kathe si andej luma, thaj te hatyaren kodolesko kuchipe. Te pinzharen le najisesko hatyaripe, anda soste, sar krujal lende si manusha, kon von kamen, akanak, kanak zhuven – na numa atunchi, kanak aba na avna majbut, sar mule, serimata...

Andar jilo phenav: trubulas jekh dyes le zhuvde mulenge, kon ando andruno korripe na dikhen la lumake shukarimata, le Devlesko lashipe, kon das amenge jakha, hoj te zhanas te losshas le farbenge, le formenge, le variacienge, sonca pherdi-j kadi phuv. Kon das amenge kana, te shaj ashunas la naturaki muzika, le manushenge gilya, amare kamlengo drago glaso. Kon das amenge nakh, te shaj hatyaras la primavarake luludyengo thaj le milajeske brishindesko la tomnako frukturengo sung, jekhavareska morchako sung, thaj das amnge shib sosa la lashe gunzha shaj hatyaras, thaj vasta, sosa jekhavres shaj angalisaras, shaj zhutinas, vi amen shaj krealinas varisave nyevimata la lumake, shaj keras butya, thaj vi ande soste lossha shaj arakhas.
Sostar naj zhuvde sa manusha, kon sa kadal line kathar o Del? Ke zhuvdo jilo – naj sakoneske... Anda kodo phenav: majfeder trubuvasas te rudyisaras vash lende, kon adyes inke amenca si; te aven zhuvde vi ando dyi, hoj vi atunchi te na pinzharen o merie, kanak avri nakhena andar lengo trupo. Te arakhen akanak o bimulimasko zhuvipe, so nikanak nashtig te xasardyon, sar arakhlas kodo muro papo, inke ande lesko phuvikano trajo -, ke zhuvdo jilo sas les, pherdes najisesa, losshasa, kamipesa. O nuro, so lelas le Devlestar, majdur zhanelas te del, thaj kodo na xasardyilas, nakhel majangle, perdal pe jile.

Kodo mangav ande kadal dyesa, sakones te astardyol kado nuro, ande soste kaversar dichol o zhuvipe thaj o meripe...

Selam Pató


Fordította Balogh László Ferenc

Selam Pató: Gondolatok a Halottak napjáról

Nyugszik egy nap, ami a halottaké. Azoknak, akik testben már nem lehetnek velünk. Lehet, az év más napjain már elfelejtjük őket, ahogy nem látszanak, nem hallatszanak, fizikailag nem érezzük őket. És hogy megnyugtassuk a lelkünket, adunk nekik egy napot az évből. Gyertyát gyújtunk, imádkozunk Istenhez értük, összegyűlik a család, beszélünk róluk.

Én sosem értettem ezt a napot… 6 éves voltam, amikor kiszállt a testéből nagyapám, aki közel járt a 98. évéhez. 32 év telt el attól a naptól, hogy körbe álltuk az ő sírját, fent a koszorúi, ahol ma már a temető legmagasabb fája áll és él. Úgy érzem, él most is az én nagyapám.
A szavaik: „ Szeretlek aranyos unokám! „ – élőben előttem van, nem engedik azt, hogy elérjen az a hit, hogy ő meghalt.
A halhatatlan szeretete velem maradt, benne mindennapi pillanatokkal. És a mi szeretetünk gyertyája ég örökké, szívemben.

Sosem éreztem késztetést, hogy menjek a temetőre, és ott meggyújtsak egy emlékgyertyát mások szemei előtt ezen a napon, ami a naptárban a halottaké. Az nem az övé! Ő élő maradt. Miért? Talán azért, mert tudta: mikor, hogy, kinek a szívébe tegye az ő szeretetének magjait, hol tudnak növekedni, hogy maradjanak élők.
A halottak napja azoké kellene, hogy legyen, akik testben élnek, de az ő lelkükben nem ég a szeretet gyertyája. Sokan vannak ők köztünk, fizikailag élnek, de igazából halottak lélekben. Értük kellene gyújtani gyertyát és imádkozzunk Istenhez, nekik kellene adjunk ajándékot – hogy vegyék észre a szeretet erejét ami itt van a világban, és érezzék annak drágaságát. Ismerjék meg a köszönöm, a hála érzését, ahogy körülöttük vannak azok az emberek, akiket szeretnek, most, mikor élnek – nemcsak akkor, amikor már nem többek, mint halottak, emlékek …

Szívemből mondom: kellene egy nap az élő halottaknak, akik a belső vakságban nem látják a világ szépségét, az Isten jóságát, aki adott nekünk szemet, hogy tudjunk örülni a dolgoknak, az alakoknak, a variációknak, amivel tele van ez a föld. Aki adott nekünk fület, hogy hallhassuk a természet zenéjét, az emberek dalát, a szeretteink kedves hangját. Aki adott nekünk orrot, hogy megérezzük a tavaszi virágok és a nyári eső, az őszi gyümölcsök illatát, egymás bőrének illatát, és adott nekünk nyelvet, amivel a jó ízeket érezhetjük, és kezeket, amivel egyszerre ölelhetünk, segíthetünk, mi is kreálhatunk valami újat a világnak, dolgozhatunk, és amiben örömünket lelhetjük.

Miért nem élő minden ember, akik mindezt megkapták Istentől? Mert élő szív – nincs mindenkinek… Azért mondom: jobban kellene imádkoznunk értük, akik ma még velünk vannak; legyenek élők a lelkükben is, hogy akkor se ismerjék meg a halált, amikor kilépnek a testükből. Találják meg most a halhatatlanság élését, amit sosem veszíthetnek el, ahogy megtalálta azt az én nagyapám, még földi életében -, mert élő szíve volt, tele hálával, örömmel, szeretettel. A fényt, amit kapott az Istentől, tovább tudta adni, és az nem veszett el, halad tovább, szíveken át. Azt kérem ezeken a napokon, mindenkit ragadjon el ez a fény, amelyben másképp látszódik az Élő Élet és a halál….





vissza