Ajnácska boldog mosolya

2015.02.12.

Ajnácska boldog mosolya

Fésűs Éva meséjét, az Ajnácska című zenés darabot viszi színpadra a kaposvári Csiky Gergely Színház.
A társulat és a színház vezetősége nagy örömünkre csatlakoztak a Mosoly Akciónkhoz és március 3-án, 300 kisiskolást látnak vendégül.
A gyerekek láthatják először a zenés mesejátékot idén Kaposvárott.

"Rendkívüli esemény színhelye lesz március 3-án a kaposvári Csiky Gergely Színház: az Ajnácska című mesejáték főpróbája egyrészt azt jelenti, hogy első alkalommal kerül profi körülmények közt színpadra a város legendás írónőjének, Fésűs Éva néninek darabja, másrészt azt is jelenti, hogy azok a gyerekek találkoznak legelőször a történettel, akik talán először lépnek a 103 éves épület falai közé. Ezek a mélyszegénységben élő, többnyire roma gyerekek csak így, az Egy Mosollyal Több kulturális eseménysorozat keretében jutnak el a színházba, és ez a Romaclub Alapítvány és a színház együttműködésének köszönhető. Minden első alkalom a legszebb, legtisztább, legreménytelibb: márpedig ezen a délutánon először játsszuk el a mesét olyan ártatlan tekintetek előtt, mely tekintetek először találkoznak a színházzal. Ennél szebb ünnepet el sem tud képzelni egy ősbemutatóra készülő társulat."

Bérczes László
művészeti vezető

"Színházunk mindig is fontos küldetésének tartotta, hogy a gyerekek minél hamarább találkozzanak a színház élményével. Törekszünk arra, hogy olyan mesékkel találkozzanak, amelyek felnövekvő életük során eligazítják majd őket az életben, és a látottak pedig itt tartsák, visszahozzák a színházba a későbbiekben is. Mert a színház, mint élmény jó. Ezért is indultunk el a város óvodáiba, iskoláiba. Mint tudják, az idei évad második gyerekelőadása Fésűs Éva meséje, az Ajnácska. Úgy gondoltuk, hogy ideje volt a város kisgyermekeinek megismernie ezt a mesét is, sőt, találkozzanak Éva néni egyéb meséivel. Így aztán az Ajnácska szereplői nyakukba vették a várost, hogy meséljenek egy jót."


Fésűs Éva
Ajnácska
zenés mesejáték


a történet

Kerekegyország királyának sürgősen meg kell házasítania a fiát, Deliszép királyfit, különben semmi nem menti meg az országot az anyagi csődtől. Szép hozománnyal kell tehát rendelkezzen az ara, a királyfi - úgy tűnik - nem nősülhet szerelemből. Aligvári Ajnácska, az egyik szomszéd király uralkodójának lánya tűnik legalkalmasabbnak az "országmentésre". És máris jöhetnek a bonyodalmak: a fiatalok véletlen találkozása, az aligvári királyi palotában Nadály hercegnő és Nagy Amondó cselvetései a királyi trón megszerzése érdekében, az összekevert arcképek, a gonosz lápkirály, Lápi Lapaj országpusztító fenyegetése, s természetesen következik a megoldás. Ki más menthetné meg a szomszéd királyságokat, segíthetné egymásra találni a királyfit és a királylányt, mint a szegény ifjú, Árva Ábris, és Rozi, az aligvári palotában sürgő-forgó cserfes szolgálólány. Hogy a végén a jó és gonosz is elnyeri méltó jutalmát, az egyértelműen a földön két lábbal álló, egyszerű, természetes ésszel bíró népi szereplőknek köszönhető. Mintha Vörösmarty Csongor és Tündéjének Balgája és Ilmája is elénk lépnének ebben a mesében.

 Fésűs Éva, Kaposvár mesemondója mondja

„A nagymamámnak örökké hálás leszek, mert ő mesélt nekem kiskoromban. Neki köszönhetem, hogy elkalandoztam a mesevilágba, és ez nekem mindig nagyon sok boldogságot jelentett. Ennek dacára nem akartam meséket írni, véletlenül történt, hogy meseíró lettem. A Gondviselés arrafelé vezényelt, amerre jónak látta: ez a terep nekem megfelel. (…)
Két pici gyerekemnek írtam először verset – egy macis verset, és valaki rábeszélt, hogy küldjem be a Magyar Rádiónak. Elküldtem, és le is adták műsorban. 1957-ben kértek fel, hogy küldjek újabb meséket, amiket aztán szintén leadtak: így indult a rádióval a kapcsolat. 1959-től a Dörmögő Dömötörben jelentek meg verseim, miközben gyors- és gépírónőként dolgoztam. (…)
A mese ugyanaz, mint a valóság, mert tulajdonképpen ugyanolyan próbák elé állnak az mesehősök, mint az emberek az életben. Az, hogy jó a vége, hogy minden jó, az életben sajnos nem mindig valósul meg. De a mesében ez előírás. (…)
A meseírás nem hobbi, nem szórakozás, hanem egy nagyon fontos, felelősségteljes dolog. A mese az a kulcs, amivel egy gyerek előtt kinyitogatjuk a világnak a szépségeit és a szabályait, ahhoz, hogy szépen és jól tudjunk élni. Ezeket az ismereteket akkor kell átadni a gyerekeknek, amikor még nem rontották el az ízlésüket és nem nyúltak bele piszkos kézzel a lelkiismeretükbe, gondolatukba. Amilyen gyermekeket nevelünk, olyan lesz majd az a társadalom, amit ők fognak majd kialakítani.”

(forrás: kaposvarmost.hu, Kapos Televízió)

vissza