Furmann Imre emlékest

2015.11.20.

Furmann Imre emlékest

Tisztelettel várunk mindenkit november 20-án Nyékládházán, hogy együtt emlékezzünk Furmann Imrére, az emberi jogok élharcosára, a költőre, a Nemzetei és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) alapítójára.



Helyszín és időpont:
Furmann Imre Művelődési Ház
Nyékládháza, Kossuth u. 56.
2015. november 20. 18:00–21:00



Furmann Imre

1951. október 27-én született Nyékládházán. Érettségi után villanyszerelőként, segédmunkásként, raktárosként és matrózként dolgozott. 1979-ben a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán kapott jogi diplomát. Egyetemi évei alatt a Glosszátor című havilapot szerkesztette.

1979-től Szerencsen ügyészségi fogalmazó, 1981-ben ügyész-bírói szakvizsgát tett, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség gyermek- és ifjúságvédelmi csoportjának ügyésze lett Miskolcon. Számos cikket, verset publikált különböző magyar lapokban, versei jelentek meg a Nemzetőr és a Szivárvány című emigráns magyar folyóiratokban. 1984-ben tagja lett a Fiatal Írók József Attila Körének.

A Magyar Demokrata Fórum egyik alapítójaként jelen volt az 1987. szeptember 27-i lakiteleki találkozón, ahol ő is aláírta a lakiteleki nyilatkozatot. 1988-ban a lakásán alakult meg a miskolci MDF és a miskolci Fidesz. 1988-tól a Miskolci Fórum című lap felelős kiadója volt. 1987-től volt az MDF tagja, 1989-ben, pártja képviseletében részt vett az Ellenzéki Kerekasztal ülésein. 1990-től az MDF országos alelnöke, 1990 decemberétől 1992 végéig általános alelnöke, 1989-93-ban elnökségi tag, valamint a miskolci szervezet elnöke volt. 1992-ben - Csurka István dolgozatára adott válaszlépésként - megalapította az MDF-en belül működő Liberális Fórum Alapítványt, s a kuratórium elnöke lett.

1993-ban belépett a miskolci Polgári Körbe. 1994-2005 között a Másság Alapítvány Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Irodájának igazgatója volt. 1995-ben részt vett a Hankiss Elemér által kezdeményezett Találjuk ki Magyarországot mozgalomban. 2005-től az Egyenlő Bánásmód Hatóság elnökhelyetteseként dolgozott.

1988-ban jelent meg Lendületlenül című verskötete, majd 1992-ben Átutazóban címmel publicisztikai írásait, interjúit, esszéit gyűjtötte kötetbe. 2000-ben adták ki a kisebbségi (főleg roma) témában írt publicisztikai írásait, tanulmányait Köznapi Gyilkosságok címmel. 2003-ban Jogvédő Segédkönyvet szerkesztett, összegyűjtve a kisebbségi jogvédelem általánosan hasznosítható tapasztalatait, dokumentumait, módszereit. Folyamatosan publikált cikkeket és tanulmányokat országos és helyi lapokban, folyóiratokban.

Furmann Imrét életének 59. évében, hosszú betegség után 2010. május 27-én érte a halál.

Rendezvényünk tisztelgés és főhajtás Imre emléke előtt.

NEKI

Madárraj

Cseh Tamás halálára


Élt több mint kétszáz évet,
vagy most kezd élni igazán.
A töredék rész egésszé lett.
Úgy ment az ösvényen, vissza-visszanézett.
Füst a szemünkben.
Füst a szemében.
Torkonvágott pacsirták vergődnek az égen.
Föld felett, föld alatt
indulnak a férgek,
vinni testet, hasznot,
szedni szerte-széjjel.
Dózsa népe ez még,
túlélési kényszer.
Pusztuljon a lélek, csak én, csak én éljek.
S maradunk mindig örök sötétségben.
De mikor harangok zúgása
fogja át a csendet,
bakonybéli, párizsi szél
megírt s meg nem írt
szép dalokat penget.
A magyar túlélők
könnyedebbek lesznek,
Isten asztalához felemelkednek.

Furmann Imre



Andrassew Iván távoli naplója

csütörtök, május 27, 2010

Meghalt Furmann Imre

Magyarország egyik legtisztességesebb embere picike volt, törékeny, soványka, de csak messziről látszott ilyennek. Akit az aurája közelébe engedett, érezte az erőt, nem mert gonosz lenni, hiszen tudta, hogy Imre átlát rajta, és nem lesz kegyelem.
Amikor megtudtam, hogy halálos beteg, beszéltem vele. Akkor még reménykedett, azt hitte, hogy akár egy-két évig is élhet.


Keserű volt, azt mondta, talán lesz annyi ideje, hogy rendbeteszi a dolgait. Persze seholse volt már a régi Imre, a fergeteges humora, az elképesztő irónia, amivel hentergésig tudta röhögtetni az embereket, ha alkalma nyílt arra, hogy így mutasson tükröt. Már akkor megroppant, amikor majdnem négy éve elvesztette csodálatos, okos, huszonhét éves fiát. Beszélgettünk erről is, hogy nem is értem, hogyan tudta túlélni. Azt mondta: sehogy.
Pedig próbálkoztam, hogy kizökkentsem. Amikor a halálról beszéltünk, azt mondtam neki, hogy ha van Isten, és ő az ítélőszék elé jut, kérvényezi majd, hogy a pokolra mehessen, mert a Mennyek Országában mi dolga lenne. A jók között elemésztené az unalom.
Azt mondta, lehet, és kicsit nevetett.
Készültem, hogy meglátogatom. Nem akartam üres kézzel menni. Hetek óta mondogatom magnóra azt a verses füzetkét, amit még januárban küldött, amit feleségének - társának - Mártinak ajánlott. Gondoltam, talán így megérti, mennyire szeretem, és talán lesz egy kis öröme abban, ha kap egy olyan hangoskönyvet, amiből csak egy példány készül, és az minden szavában az övé. Elkéstem. Mentségemre: nehéz ilyen sorokat szépen kimondani: "Figyelem a fejleményeket magamban. Máj-rák feltéttel, bocsánat: áttéttel".
Arra gondoltam, ha meglátogatom, talán ráveszem, hogy egy jó nagy interjúban összefoglalja azt, amit búcsúzóul illik egy olyan embernek, akit azért szerettek azok, akik nem gyűlölték, mert elképesztően bátor volt, merészelt a legkirekesztettebbek, a legmegbélyegzettebbek, a cigányok védőügyvédje lenni. Az MDF alelnökei, a lakitelki alapító atyák közül ő ezt az utat választotta, miközben egy másik megalapozta a politikai újnácizmust. Csurka nyert, Imre vesztett: mindaz ami ellen harcolt, most ott feszít a parlamentben, fertőz és gyilkol szerte az országban. Nem csak a cigányok az áldozatai, hanem azok az önnyomorítók is, akikből kiöli a lelket a gyűlölet.
Gúnyolták persze, amikor erre előre figyelmeztetett, eleve vesztesként is kérlelhetetlenül küzdött mindenféle kirekesztés ellen. Vannak ilyen vesztes típusok, akik tulajdonképpen megmagyarázhatatlan okból szembe mernek szállni az ember leghitványabb természetével. Végülis mindig ők győznek, vagy a példájuk viszi győzelemre a jóságot.
Imrének már csak ez az esély marad. Nyomorúságában is boldog lehet az az ország, amelyiknek volt egy ilyen fia.





vissza

Hozzászólások