Hafner Mónika - Facebook kiállítás

2016.03.04.

Hafner Mónika - Facebook kiállítás

Megnézem a profilodat. Az ismerőseid listáját. A fényképeidet. Kapcsolatban vagyunk. Régi és új ismerősök és ismeretlen ismerősök, akikért rajongunk. Arcok szövete. Rembrandt és egy kis cigánygyerek, Pilinszky és egy menekült a pályaudvaron, Garas Dezső... Arcok szövete. Domborművek, rajzok, festmények. Talán ebből áll össze a profilom, ismeretlen és ismerős ismerősökből,
akik valamiért fontosak nekem.

Helyszín és időpont:

3K Kaszásdűlői Kulturális Központ
1033 Budapest, Pethe Ferenc tér 2

2016 március 4. 18:00 óra

A kiállítást megnyitja: Barabás Évi szerkesztő – riporter.

A kiállítás április 28-ig megtekinthető a 3K nyitvatartási idejében.

A belépés ingyenes.

Festő  szakon tanultam a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában, a főiskolát pedig Milánóban végeztem, szobrász szakon. Onnan Athénba költöztem, ahol Erasmus ösztöndíjjal egy évig főleg márványt faragtam. Tíz évig éltem külföldön.

Nagyon hálás vagyok a mestereimnek, elsősorban Károlyi Zsigmondnak és Paolo Galleraninak; rengeteget tanultam tőlük.
Nagyon hosszú lenne felsorolni azokat a művészeket, akik hatottak rám. Folyamatosan jelen van bennem ez a dolog, hiszen ha úgy vesszük, a vagy húsz évvel ezelőtt festett sorozatom magyar költőkről, utána a Zene című kiállításom anyaga is azokról szólt akiknek a művei meghatározóak nekem. Volt egy Magángyűjtemény című kiállításom, ami Boschtól Kondor Béláig jónéhány olyan képzőművészt idéz meg, akik nagyon nagy hatással voltak rám.

Ezekbe a munkákba megpróbáltam valahogy mindkettőnket belevinni, és talán azt is kifejezni, hogy őket mennyire személyes közelségben érzem magamban. Voltak kitérők, de valamiért mindig a portrékhoz térek vissza. Az utóbbi pár évben folyamatosan keresem azt, hogy a közélettel kapcsolatos rettenetes érzéseimet, indulataimat hogyan fejezhetném ki a magam eszközeivel. És megint valahogy portrék születtek. Cigánygyerekek, menekülők. Megint sokat járok színházba, és láttam néhány csodálatos, megrázó előadást, amik után megint csak portrékat festettem, szobortam.

Eddig mindig úgy csináltam kiállítást, hogy egy kész, tematikus anyaggal kerestem meg egy galériát. Most jött ez a lehetőség, hogy a 3K-ban majdnem két hónapig jelen lehetek egy olyan térben, ahol folyamatosan nagyon különböző kulturális programok vannak, olyan közönséggel, akik véletlenül találkoznak a munkáimmal, valószínűleg nem tudnak rólam semmit. Kicsit olyan ez, mint ha valaki véletlenül ránéz a facebook oldalamra. Megnézi az ismerőseimet, a fotókat amiken szerepelek, az általam megosztott posztokat. Nem engem lát, hanem a kapcsolataimat, az érdeklődésemet, a véleményemet aktuális témákról. Nem ismer meg, de lesz rólam egy képe. Olyan emberek portréit válogattam erre a kiállításra, akiket nem ismertem-ismerek a valóságban, mégis ismerőseim. Fontos, meghatározó kapcsolatok az életemben.


Hafner Mónika







vissza

Hozzászólások