A boldogtalan 20. század tanúi még itt vannak!

2015.06.19.

A boldogtalan 20. század tanúi még itt vannak!

"Jól fésült és jól iskolázott gyilkosok között jártunk. Jólöltözött csőcselék volt a bíró, az önkényesen ítéletet hozó és a végrehajtó hóhér is egyben. A szemet hunyók, a félretekintők, a „semmit se láttunk és a tudni sem akarunk erről az egészről” emberek világában, az „önként, kéjjel ölt” emberek világában a halottnak ítéltek szelíden, szépen és megadón elmentek."

Langerné Victor Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára nyitóbeszéde a Berlini Magyar Nagykövetség, hétfőn tartott pódiumbeszélgetésén: 

Még élnek a túlélők és élnének még a meghaltak, a nem önként a sírba menők is, vagy legalábbis a reményre, életre született utódaik. De csak élnének, mert nincsenek! Mert nem adatott meg nekik az az Istentől kapott lehetőség, hogy képmásaivá nőhessenek a Teremtőnek.

A 20. század a népirtások évszázada! Tudjuk persze, hogy a történelem korábban is gyalázatos és kegyetlen volt sokakhoz. Tudjuk, hogy egész népeket semmisített meg a túlerő igazsága, azaz az önhittség, a gőg és a sötét hatalom gonoszsága.

De hát a 20. század felvilágosult, az emberiséget megújítani, fölszabadítani szándékozó kora a világnak! Szabadságeszmék, testvériség, béke! Ezek a jelszavak harsogtak őrjítő hidegséggel és megtévesztőn lapokban, rádiókból és emberszájak millióiból.

Akkor meg hogy történhetett meg?!

Hogyan történhetett meg ember ember általi, ipari méretű, tudva és akarva, felkészülten és jól kitervelten, szinte mérnöki precizitással végigvitt megsemmisítése?! Vagy igaz lenne a homo homini lupus, az ember embernek farkasa latin időkből itt maradt fenyegetése?

Ma itt állunk egy képzeletbeli hatalmas sírkamra előtt, s nem tudunk választ adni a saját kérdéseinkre. A sírkamra előtt állunk, amely azért lehet csak a képzelet szüleménye, mert a gyilkosok nyomát sem hagyták az áldozatoknak. Temetetlenül égették őket bele a semmibe!

A 20. századi hatalmas néptemetők, az erőszakkal irtott népek temetői, már a század első éveiben megépültek. Búrokat, örményeket, majd tervszerű gondossággal zsidókat irtottak bele lelketlen kegyetlenséggel, majd jöttek újabb diktatúrák és öltek halomra krími tatárt, magyart és másokat.

A romákról, cigányokról maradt fenn a legkevesebb feljegyzés. Szinte emlékek nélkül tüntették el őket is tíz és tízezer számra, mert útjában álltak a csak lefelé tekinteni képes vérszomjas, sötét erőszaknak. Egyszerűen, mert csak voltak! Csak mert léteztek! Csak mert voltak ők is, mint a többiek: a többi ember!

Jól fésült és jól iskolázott gyilkosok között jártunk. Jólöltözött csőcselék volt a bíró, az önkényesen ítéletet hozó és a végrehajtó hóhér is egyben. A szemet hunyók, a félretekintők, a „semmit se láttunk és a tudni sem akarunk erről az egészről” emberek világában, az „önként, kéjjel ölt” emberek világában a halottnak ítéltek szelíden, szépen és megadón elmentek. Csak a szégyen maradt itt, az ül rajtunk, az nyomaszt minket helyrehozhatatlanul.

A leggyöngébbek, a senkinek sem hiányzók, az eltüntetendők, a fölöslegesek éppen azok a cigányok voltak, akik végképp senkitől sem számíthattak még a legkisebb részvétre sem. A legkisebb remény sem adatott meg a patkoló, a teknővájó, a lovas vagy zenész cigányoknak, asszonyoknak, öregembereknek és gyerekeknek. A megállapodott és a vándorló romákat is sírokba terelte az esztelen gyűlölet.

Legalább mi! És legalább most! És legalább utólag! Hogy a mi utódaink legalább ne szégyenkezzenek miattunk, suttogjunk, mondjunk el legalább egyetlen bocsánatkérő szót, egyetlen közös sóhajt, hogy ha már feledni lehetetlen, legalább magunknak kérjünk irgalmat az ember ellen elkövetett bűnért! És ígérjük meg, és véssük kőbe, és véssük a gyermekeink szívébe azt, hogy sohasem, hogy soha többé meg ne történhessen, hogy az elpusztított romák, a halálba küldött emberek nyugodtan pihenhessenek, és hogy lehessenek emlékezők, akik újra írhatják ezt a keserű történetet.

Roma holokauszt? Igen! A roma embert jelent ugye? Az ember, a roma, az ember ember legyilkolásának emléke – legalább az emléke – mint figyelmeztető, útbaigazító kőoszlop, úgy meredjen valamennyiünk szeme előtt, hogy megtanulhassuk végre, hogy az emberi életnek soha sem lehet igazán vége; mert a túlélők, a sajnálkozó és szégyenkező utókor már kitörülhetetlenül őrzi őket is az esendő emberi emlékezetben.

Langerné Viktor Katalin

Choli Daróczi József író, műfordító, költő elsősorban azt emelte ki, hogy a cigányok "indiai eredetű, de tökéletesen európai" közösséget alkotnak. "Nem hallják, milyen szép európai nyelven beszélek?" - tette fel a kérdést magyarul.
A költő saját verseit mondta el magyarul és cigányul: 

Choli Daróczi József meglátogatta a berlini Roma Holokauszt emlkművet


Az államnak részt kell vennie az emlékezetpolitika alakításában

Az államnak részt kell vennie az emlékezetpolitikai folyamatok alakításában, ösztönöznie, segítenie kell a múlt feldolgozását egészen addig, amíg az természetessé válik - mondta hétfőn a Miniszterelnökség kiemelt társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára.

Latorcai Csaba a Nemzetközi Holokauszt-emlékezési Szövetség (IHRA) soros magyar elnökségi programjának keretében tartott megemlékezésen rendezett pódiumbeszélgetésen kiemelte: "önmagában sajnálatos", hogy az államnak részt kell vennie az emlékezetpolitikában, de amíg vannak, akik számára "probléma" a nyilvános beszéd a múltban elszenvedett olyan közös traumákról, mint a holokauszt, addig az államnak támogatnia kell a folyamatot.

Miután véget ért a "gyászmunka" és természetessé válik a beszéd az ilyen kérdésekről, az államnak "már nem lesz dolga", de egyelőre "van még teendő", és nem csak Magyarországon, hiszen Nyugat-Európa számos országában egyre emelkedik a rasszista indíttatású bűncselekmények száma.

A holokauszt "nyomot hagyott az egész társadalomban", és az államnak segítenie kell a megrázkódtatás feldolgozását. Dolgoznia kell azért, hogy a trauma feldolgozása tanulságokkal szolgáljon "nekünk és a gyermekeinknek arról, hogy miként nem szabad egy társadalmat működtetni" - fejtette ki Latorcai Csaba. Magyarország már második alkalommal vállalta el az IHRA elnökségét, mert "tettünk és tenni akarunk azért, hogy legyen lehetőség beszélni erről a sebzettségről és meggyászolni mindazt, ami történt, és úgy gondoljuk, hogy meg tudjuk osztani tapasztalatainkat más országokkal" - tette hozzá a helyettes államtitkár, hangsúlyozva, hogy a holokauszt nem csak Magyarországhoz kötődik, hiszen "egész Európa mondott csődöt".

Felix Klein, a német kormány zsidó szervezetekkel folytatott kapcsolatokért felelős különmegbízottja a megemlékezésen mondott beszédében kiemelte, hogy a második világháború után hosszú évtizedekig tartott, amíg a német társadalom és a német állam szembenézett a szintik és romák elleni népirtással, így az egykori NSZK kormánya csak 1982-ben ismerte el a közösség elleni, rasszista indíttatású népirtás tényét.

A közösséget jelenleg is számos előítélet sújtja, és nem csak Németországban. A szinti és roma közösség "Európa talán legnagyobb kisebbsége, és leginkább diszkriminált kisebbsége" - mondta Felix Klein, üdvözölve, hogy a magyar IHRA-elnökség programjában kiemelt szerepe van a szintik és romák elleni népirtás feldolgozásának.

Langerné Victor Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára beszédében hangsúlyozta: "nemcsak a tankönyvekbe, hanem a szívekbe és a lelkekbe is bele kell írni, hogy soha többé nem történhet" olyan tragédia, mint a roma holokauszt.

A köszöntő beszédek után tartott pódiumbeszélgetésen Silvio Peritore, a Német Szintik és Romák Központi Tanácsának elnökhelyettese a beszélgetés többi résztvevőjéhez hasonlóan kiemelte, hogy a holokauszt sokáig még a közösségen belül sem volt beszédtéma, és a németországi szinti és roma polgárjogi mozgalom a népirtás elismertetése után, még húsz évig küzdött azért, hogy elkészüljön a berlini Reichstag - a törvényhozás alsóháza, a Bundestag épülete – mellett, a náci uralom alatt Európában meggyilkolt szintik és romák előtt, méltó módon tisztelgő nemzeti emlékmű. Megjegyezte: jó lenne, ha a meggyilkolt európai zsidók emlékműve mellett a szinti és roma közösség halottai előtt tisztelgő emlékművet is felkeresné minél több állami delegáció.

A több mint hatvan érdeklődő, köztük politikusok és diplomaták előtt tartott beszélgetésen Dotschy Reinhard énekesnő, író egyebek között kiemelte, hogy a szinti és roma közösség "teljesen másmilyen", mint a róla kialakult előítéletek, de nemcsak a többségi társadalomnak kell változnia, hanem a szinti és roma közösségnek is "nyitnia kell", hogy az "évszázados klisék és  ellenségképek" helyére a valóság kerülhessen.

forrás: (Miniszterelnökség) kormany.hu

vissza

Hozzászólások